kész vagyok

Úristen, tisztára kiakaszt, hogy egy 17 éves gyerek halálra vert egy másikat

ilyenkor két dolog jut eszembe: csak ne az enyémet verjék, és csak ne az enyém csinálja

persze ettől még baromi messze vagyunk, csórikám még 15 évet várhat az ilyesmire, de mégis ijesztő és jó lenne tudni, hogy jut idáig egy gyerek

komolyan mondom, túlnépesedünk, aztán úgy is kinyírjuk egymást

na ilyenkor tudok tök depi lenni - minek élünk, minek szülünk? csak jönne már a tavasz, talán könnyebb lesz és jobb kedvem is lesz

a mai nap borzasztóan indult

azt követően, hogy Ge elég jól ébredt, nem akart felöltözni és innen elszabadult a pokol, bármit is próbáltam, nem sikerült jól kijönni belőle

ráadásul R is közbeszólt - mint szokott, úgyhogy üvöltözés lett a vége

mikor elindultunk a piacra, erősen kerülgetett a sírógörcs

Ge-t többször is elkapta az igen kemény hiszti, és igazán nem tudom, hogy fogunk ebből kimászni, de néha teljesen a végkimerültség határán vagyok már, és félek, hogy végleg elszartam a gyereknevelést

az tuti, hogy a pesszimista hangulatomért javarészt ez a szar idő a felelős

azért jó dolog is történt: úgy néz ki, a meló nem teljesen esélytelen, bár most meg azon kezdtem parázni, hogy tényleg 6 órás lesz-e, elég fizut adnak-e, és nem lesz-e stresszes...

basszus, nagyon hiányzik már a sikerszéria!

tegnap este megnéztem az Igazából szerelem c. filmet, a drágámtól kaptam karácsonyra

na, ilyenre van szüksége a népnek, nem ilyen barom csacska, meg vad meg nem tudom milyen angyalokra, boszorkákra - édes, nevettető, néhol szomorkás kis történetek kellenek nekünk, nem kitalált, gagyi limonádék

teljesen kész vagyok (mint a blog neve is mutatja:-), bár annyi mindent próbálunk, a kis gazfickónk egyfolytában rosszalkodik, teljesen leszívja az energiánkat - pedig nagyon sokat játszunk vele - ráadásul G-nek is szar kedve van, utálja, hogy holnap melózni kell már, és kezdődik elölről az egész taposómalom...

szerintem vagy egy kiadós hóesés, vagy már a tavasz kellene nekünk, mert ez az ócska idő mindenkit kikészít

aranyhaj, kedves, hogy reagáltál, egyébként már válaszoltam az illetőnek, és írtam egy karácsonyi üdvözlőlapot, de persze csak a szokásos üdvözlőszöveggel, minden személyes nélkül:-)

egyébként sajnos családban is van ilyen, hogy még karácsonykor sem beszélünk egymással, de ez egy elég csúnya történet

nem jól írtam, nem az a baj, hogy csak karácsonykor jutok az illető eszébe, hiszen jó, hogy egyáltalán eszébe jutok, de az baromira bosszantó, hogy csak egy "kellemes karácsonyt és boldog új évet" kerül abba a francos levélbe, mert ez annyira személytelen

az a bizonyos családi történet ott bosszantott igazán, és léptem ki belőle, amikor az adott alkalomra kapott ajándékot már csak a konyhaasztalon találtam meg, mert nem köszöntöttek fel személyesen, csak váratlanul beállítottak, mikor nem voltam otthon, aztán otthagyták az ajándékot...

nem is érdemes így ajándékozni, hiszen NEM AZ AJÁNDÉK A LÉNYEG!

a mai világban úgy is minden ezt szajkózza: fogyassz, vásárolj, egyél-igyál minél többet!!!

jó lenne, ha legalább az emberi kapcsolatokban törekednénk az értékek megtartására

hú, most ez nagyon világmegváltó beszólás, de azt hiszem mondanivalójában van benne igazság...

talán ünneprontó, de abszolút lehangolnak a karácsonyi emilek és képeslapok - de inkább csak azok, amik olyan emberektől érkeznek, akiknek csak most jutok eszébe

ezt sosem értettem: ha valakivel egyébként nem vagyok hajlandó kommunikálni, miért írjak neki karácsonyi üdvözlőlapot? ha idetéved valaki, mondja már meg, hogy működik ez: van egy ismerősöm, mióta gyerekem született, nem ír, nem válaszol (szerintem azért, mert náluk probléma lehet ezzel - talán nem lehet gyerekük), viszont karácsonyi üdvözlőlapot írt - szóval?

egyébként kis gazember fiam nagyon rosszposztó volt ma - többször a totális idegkimerültség határán álltam - valahogy nincs is karácsonyi hangulatom

tudom, ha esne a hó, sokat segítene, de talán holnap már eléri a havazás a fővárost is

bár elég depis ez a bejegyzés, boldog karácsonyt mindenkinek

apám, hihetetlen, milyen bonyolult olyan blognevet és címet adni, ami még nem létezik!

úgy látszik, mindenki tiszta paranoid, és igyekszik olyan adatokat megadni, hogy ne lehessen ráismerni - igaz, én is ilyen vagyok

nem is értem, hogy ha valaki valóban leírja a legbensőbb érzéseit, azt hogy tudja megmutatni bármilyen ismerősének is - ezzel úgy vagyok, hogy vagy senkinek, vagy mindenki másnak

várom már hogy hazajöjjön G, és jó lesz a holnapi nap is, megyünk ki Apuékhoz, remélem Ge élvezni fogja a karácsonyi felhajtást, és jó lenne ha itthon lenne utána egy kis entyem-pentyem, mert már igazán vágyok rá

időnként teljesen ki vagyok akadva a meló miatt, félek, hogy nem találok majd olyat, amilyet szeretnék, és az a legdurvább, hogy most még hiába is idegesítem magam, és mégsem tudok ezzel kapcsolatban mindig bizakodóan gondolkodni

azt is mindig elhatározom, hogy nem fogok túlórázni, erős leszek, de csessze meg, tudom, hogy amikor kész helyzet elé leszek állítva, megint görcsölni fogok, és nagyon félek tőle, hogy megint a gyomromra megy - már csak a gyerek miatt se engedhetem meg ezt