apám, hihetetlen, milyen bonyolult olyan blognevet és címet adni, ami még nem létezik!
úgy látszik, mindenki tiszta paranoid, és igyekszik olyan adatokat megadni, hogy ne lehessen ráismerni - igaz, én is ilyen vagyok
nem is értem, hogy ha valaki valóban leírja a legbensőbb érzéseit, azt hogy tudja megmutatni bármilyen ismerősének is - ezzel úgy vagyok, hogy vagy senkinek, vagy mindenki másnak
várom már hogy hazajöjjön G, és jó lesz a holnapi nap is, megyünk ki Apuékhoz, remélem Ge élvezni fogja a karácsonyi felhajtást, és jó lenne ha itthon lenne utána egy kis entyem-pentyem, mert már igazán vágyok rá
időnként teljesen ki vagyok akadva a meló miatt, félek, hogy nem találok majd olyat, amilyet szeretnék, és az a legdurvább, hogy most még hiába is idegesítem magam, és mégsem tudok ezzel kapcsolatban mindig bizakodóan gondolkodni
azt is mindig elhatározom, hogy nem fogok túlórázni, erős leszek, de csessze meg, tudom, hogy amikor kész helyzet elé leszek állítva, megint görcsölni fogok, és nagyon félek tőle, hogy megint a gyomromra megy - már csak a gyerek miatt se engedhetem meg ezt
